Játszol? Hát mit képzelsz te magadról?

Még egy dolog, amiben a tradicionalisták és a feministák közös nevezőn vannak.

A kulturálmarxista baloldal oda vitt be egy gyomrost, ahová sokan nem hitték volna, vagyis megtámadták a játékosokat (gamer). Hát a játékosok nem mind szemüveges, pattanásos, kövér, vesztes szüzek? Úgy látszik, egyes sztereotípiák elavultak.

A feministák valójában irigyek a férfiakra (pontosabban: az alfa férfiakra, mert számukra a béták nem férfiak, az omegák meg nem emberek), viszont abban a hitben élnek, hogy a lemásolásukkal ők is boldogok lesznek (ami súlyos tévedés, és rengeteg nő életét tette tönkre ez az “apró” tévedés).

Ezen felül a számítógépes és konzol játékok ipara (együtt a teljes IT szektorral) hatalmasra nőtt, rengeteg pénz van az egész bizniszben (az örökké jelen lévő kalózkodás ellenére). Társadalmi szempontból pedig aki gazdag, az értékes, és fasza gyerek.

Ma már a játszás nem a vesztesek sportja. Egyre több ember, mind a két nemből részt vesz ebben. A fejlesztők/művészek között is beindult a szaporulat, tehát egyre több nő is ki van téve az iparnak.

Kezded érteni, miért repültek rá az SJW-k a játékiparra? De hogy jönnek ide a tradicionalisták?

Az a fő “baj” a játékokkal, hogy időt és figyelmet vesznek el. Amíg játszol, addig nem dolgozol (még többet), nem randizol, nem a kocsmában fizeted a piát egy csajnak, aki utána egész este rád sem néz, és nem hallgatod egy másik végtelen rinyálását. A játékipar a nők riválisa, egy vonzó alternatíva.

A korrupció még egy fontos láncolat. Szerintem mi magyarok ezt túl jól ismerjük, és az is nyilvánvaló, hogy mindenhol jelen van. A játékiparban szintúgy. Az újságírók között meg főleg. Dobd be az egészet egy üstbe, és bumm! Így lett a #GamerGate.

A mozgalom tagjai eltökélték, hogy leszámolnak a korrupcióval a játékiparhoz kapcsolódó újságírásban. Az egész botrány kirobbanásáért egy nőnemű programozó a felelős, aki pozitív kritikákért cserébe nyújtott szexuális “szívességeket”. “Egy nőt merészelsz kritizálni? Nőgyűlölő!” Ezzel a felkiáltással szállt harcba az ipar SJW fele, azonban valamivel nem számoltak. A szégyenkeltés most nem működött (lásd: elavult sztereotípiák). A doxxing sem, mivel sokan álltak az illető helyére, egyre dühösebben. A másik fő szempont pedig továbbra is a pénz. Az emberek nem szeretik, ha anyagilag átvágják őket, de ami ennél is fontosabb, az a média üzleti modellje, ami túlnyomórészt reklámbevételekre épít. A tagok pedig ezt használták ki, és kitartó e-mail kampánnyal rávették a reklámozókat, hogy vonják vissza a hirdetéseiket, mert rossz fényt vet rájuk. Az SJW-k sokat vesztettek ezen (anyagilag), illetve lelepleződtek (sok nőt és kisebbségit is megtámadtak online), de persze képtelenek az önreflexióra, és sosem kértek elnézést senkitől, hanem folytatták ugyanazt.

Valószínűleg ez lesz a fordulópont a kulturálmarxizmus terjedésében. Vagy az is lehet, hogy az Európát sújtó bevándorlási hullám fogja végleg kirántani a lábuk alól a talajt.

Már alig várom!

Advertisements

Hozzászólás:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s