WGTOW, avagy a saját útjukat járó nők

WGTOW logó
Bizony, létezik ilyen is, sőt, magyar oldaluk is van.

Egyesek nem is veszik komolyan az egészet, mások csak nevetnek rajtuk, vannak, akiket feldühítenek, én viszont támogatom a kezdeményezést, hiszen ha a saját lábukra állnak, akkor nem kell nekünk eltartani őket (adón keresztül vagy közvetlenül), nem fognak halálra nyaggatni minket, mindenki nyer. 😉

Reklámok

Választások

Minden közvélemény-kutatáson virít, hogy a bizonytalanok+nem szavazók aránya messze felülmúlja az összes többi tábort, ez a poszt pedig a bizonytalan MGTOW-knak szól.

A vokskabin 35 kérdése alapvető támpontot adhat arra vonatkozóan, hogy vajon melyik párt hozzáállása áll legközelebb a kitöltőhöz. Érinti az oktatást, az EU-t, a migránskérdést, és még férfi-női témákat is. Bővebben…

Az örök kérdés: hová tűntek az IGAZI™ férfiak?

Mostanság igencsak kezdenek elszaporodni az ezt kérdező irományok, de nézzünk egy magyar vonatkozásút! Férfihangon igen jól kivesézte mind a cikkíró, mind a kommentelők, én csak ki fogom emelni a lényeget.

  • végtelen magas elvárások (elvégre neki IGAZI férfi kell!) és még nagyobb egó (a ginocentrikus agymosás és a faszkörhinta együttes hatása), de cserébe szinte semmit nem tud és/vagy akar nyújtani… az ilyen nők ugyanis nem éppen a gondoskodó lelkületükről híresek (épp ellenkezőleg: karrierista maszkulin picsák)
  • azt hiszi, hogy a diplomájával növeli a szexpiaci értékét, pedig épp az ellenkezője igaz a kora miatt
  • a kedvenc helyein alig van férfi (és olyan, aki neki megfelelne, kb. egy sincs)
  • olyan helyre nem hajlandó menni, ahol férfitumultus van, hiszen az itteni férfiak túlnyomó többsége számára undorító lenne (pl. gémerek)
  • fiatalabb korában kutyául bánt a vele egyidős, de nem vonzó srácokkal, ők természetesen most nem akarnak vele kezdeni semmit (amelyik mégis, az meg neki nem jön be)
  • érdekességként valaki megemlíti azt a tényt is, hogy a diplomás nők túlnyomó többsége csak azért megy eleve egyetemre, hogy diplomás (értsd: gazdag) férjet fogjon magának (vagy feminista esetén hogy minél több támogatást zsebeljen be civil szervezetektől)

Innentől már csak az a kérdés, hogy felismeri-e a falat, és ha igen, akkor mit tesz: vajon összejön egy olyan férfival, akitől egyébként undorodik (hogy utána válással és gyerektartással kaszáljon sokat), vagy pedig vesz pár macskát… 😀

Feminista fal

Igen szórakoztató, amikor egy feminista teljes sebességgel beleszáguld a falba, főleg, ha ezt a világ szeme láttára teszi:

Feminista Fal
Ez a feminista 40 éves korára jött rá, hogy tök könnyű élete lehetett volna, de elbaszta.
  • OP természetesen nem látja a saját felelősségét, hanem a feminizmus 3. hullámát hibáztatja, amiért a faszkörhintát választotta az “igazi férfiakkal” való LTR helyett.
  • Adrian egy elvált apuka, akitől az exneje mindent elvett, és a lányait sikeresen ellene hangolta (ismerős sztori), és megdöbbent azon, hogy egy feminista őszintén leírja mindezt.
  • Mikayla reakciója egy ízletes slut shaming, amire OP csak a nyilvánvalóval tud reagálni.
  • Luis a mai generációt szidja, amivel persze teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy OP egy tök más generáció tagja.
  • Diana pedig nem bírta tovább, és törli az ismerősét. 🙂

(via r/MGTOW)

Nem tetszik a születésszám?

Tradkon, nacionalista, neoreakciós stb. körökben gyakran olvashatunk lamentációkat arról, hogy alacsony a születésszám, “fogy a magyar”, túlszaporodnak minket a romák vagy a bevándorlók, satöbbi. Ezzel vitatkozni felesleges, mert szimpla matek kérdése, ezernyi statisztika is alátámasztja. Jó, de mihez kezdjünk ezzel az információval?

Persze az első kérdés az, hogy akarunk-e ezzel kezdeni valamit egyáltalán. Az “agglegény” típus valószínűleg nem, mert nem az ő problémája. Ő az a MGTOW-n belül, akit nem hat meg a társadalom hozzáállása, hanem a saját életét éli a saját szabályai szerint (sok MGTOW számára ez az elérendő cél). Ez a poszt nem nekik szól. Bővebben…

Az érem két oldala

A Magyar Idők megdöbbent a nyilvánvalón:

A konzervatív katolikusok és a baloldali (rendszerkritikus) feministák többnyire egymással szemben állnak azokban a vitákban, amelyekben a nő teste feletti önrendelkezés, illetve a nők reproduktív jogai a témák. Most azonban zajlik egy diskurzus, amelyben az abortuszkérdésben életpárti álláspontot képviselő katolikus egyház közös platformra helyezkedett a választáspárti feministákkal.

E szokatlan koalíció a béranyaság intézménye ellen jött létre. Az általános „definíció” szerint béranyának bárki jelentkezhet, aki arra egészségügyileg alkalmas, és az embrió kihordásáért nemcsak a felmerült költségei megtérítését kérheti, hanem bármekkora összeget, amelyben a genetikai szülőkkel megállapodott. A gyakorlat megszüntetéséért a napokban önálló konferenciát szerveztek Rómában, ahová egész Nyugat-Európából érkeztek baloldali feministák és katolikus politikusok.

és

A római konferencia egyik előadója, a feminista író Marina Terragni így summázta a világnézeteken átívelő együttműködést: míg a béranyaság megtiltásával a feministák a patriarchátust akarják felszámolni, a katolikusok a család intézményét védik, az anarchisták pedig a kapitalizmus elleni harcként foghatják fel. A céljuk viszont közös: a „testkölcsönzés” gyakorlatának felszámolása.

A ginocentrizmust láthatjuk akcióban. A béranyaság ugyanis az utódot akaró férfiak felszabadulását jelenti a házasság vagy a gyerektartás intézménye alól, és kiveszi az irracionális, kiszámíthatatlan de teljhatalmú tényezőt (nő/anya) az egyenletből. A házasság a tradkonok, a gyerektartás pedig a feministák eszköze arra, hogy a gyereket akaró férfinak kötelessége legyen az anyát is eltartani, aki lehet, hogy csak annyit tett hozzá az egészhez, hogy széttette a lábát és megszülte a gyereket.