Belső harcok

Bővebben, angol nyelven itt.

Bezzeg A Régi Szép Időkben™ a manoszféra viszonylag egységes volt, illetve nem azzal voltak elfoglalva az egyes frakciók, hogy egymással marakodjanak. Minden egyes tömörülésnél észrevehető ez, miután egy adott méretre nő. Megjelenik a széthúzás, az intrikák, egymás marása lesz a vége.

Melyik csoportnak mi baja a másikkal?

MRA:

  • Nem kedvelik a PUA-kat, mivel manipulatívnak tarták őket, és rettegnek attól, hogy egybemosódnak velük. A feminista narratíva miatt ez utóbbiban mindenképpen van igazság.
  • A MGTOW-kat sem, mivel nőgyűlölőnek és negatívnak tartanak minket, miközben ők a nőkkel kollaborálva akarják az egyenlőséget kialakítani.

PUA:

  • A bajuk az MRA-kkal, hogy áldozatnak állítják be magukat, és a nők fegyvereivel próbálnak harcolni, ami miatt viszont lenézik őket.
  • Minket pedig utolsó lúzerként kezelnek, mint akik feladták a küzdelmet a szexpiacon.

MGTOW:

  • A PUA-k a pina rabszolgái, akik nem akarnak a ginocentrizmus csapdájából szabadulni, sőt, önként vetik magukat a “halál” karjaiba.
  • Az MRA-k egy reménytelen harcot folytatnak egy egyre ellenségesebb társadalomban. A polkorrekt megfogalmazások miatt pedig üzenetük felhígul, és senki sem fogja őket komolyan venni.

Ez az átlagos vélemény, nem a sajátom. A saját véleményem szerint mindhárom frakciónak van jogosultsága, és össze kellene dolgoznunk, hogy a közös ellenfelet legyőzzük.

Sajnos a MGTOW maga sem egységes. A legfeltűnőbb törésvonal a YouTube-os MGTOW “celebek” között húzódik: Sandman és támogatói az egyik oldalon, Stardusk és az ő támogatói a másikon. Az összeveszésnek több látszólagos oka van, de a legvalószínűbb az, hogy mindketten nézői támogatásokból próbálják magukat finanszírozni, vagyis pusztán anyagi okokból marják egymást. Mindkettőt kezelhetitek korruptként, és ne higgyetek nekik vakon!

A magam részéről egyébként nem vagyok az általuk képviselt formátum rajongója, a szöveges forma sokkal jobban megfelel, főleg, ha nincs túl hosszúra nyújtva. Ennek megfelelően igyekszem magam is röviden írni.

Kék gyász

A felébredés folyamata a gyászéra emlékeztet, illetve egy bizonyos szinten az is. Meggyászolod a világképed, a tökéletes nő képét (unikornis), ami beléd volt égetve gyermekkorod óta. Mik ennek a fázisai?

  1. Tagadás: ilyenkor kognitív disszonancia lép fel. Nem tudod elhinni, hogy a világképed nem más, mint hazugság. Sokan nem képesek ezen túllépni, ők a reménytelenek, és többségben is vannak. Hivatkoznék most a Mátrix c. filmre, pontosabban arra a jelenetre, ahol Morpheus elmagyarázza, hogy miért nem szednek ki akárkit a rendszerből. Jobb esetben viszont kezded látni a logikát a vörös világban, és meglátod az inkonzisztenciát a kékben. Kezded magadba szívni az információt, amikor is…
  2. Harag: már látod az igazságot, és mindenkire dühös vagy. A szüleidre, a nőkre, a társadalomra. Miért hazudott mindenki? Miért ilyen igazságtalan az élet? Időnként szinte felemészt a düh! Ezen persze lehet segíteni, a dühöt konstruktívan is felhasználhatod, például kimerítő testmozgással (erőfejlesztés vagy küzdősport ajánlott). Egyéne válogatja, hogy mennyi ideig tart, de egy idő után mindenképp elmúlik.
  3. Alkudozás: itt a lilaság a jellemző, keverednek a világképek. Sokan a PUA-hoz fordulnak, és ugyan belátják a vörös kapszula alapigazságait, de fáradhatatlanul kutatják a kivételeket, reménykedve, hogy visszatérhetnek “aludni”.
  4. Depresszió: az előző állapot hiábavalóságára jössz rá. Sokan itt köteleződnek el a MGTOW mellett.
  5. Elfogadás: már teljesen vörössé váltál, nincs már benned sem harag, sem depresszió, világos a helyzet, és innentől a magad ura vagy.

Egyik állapotot sem szabad erőltetni! Ne próbáld meg elfojtani a dühöd, de felemészteni sem hagyhatod magad, és nem maradhatsz benne. Hagyj mindent megtörténni a maga útján, különben sosem fog rendesen felszívódni az a vörös kapszula.