Nem tetszik a születésszám?

Tradkon, nacionalista, neoreakciós stb. körökben gyakran olvashatunk lamentációkat arról, hogy alacsony a születésszám, “fogy a magyar”, túlszaporodnak minket a romák vagy a bevándorlók, satöbbi. Ezzel vitatkozni felesleges, mert szimpla matek kérdése, ezernyi statisztika is alátámasztja. Jó, de mihez kezdjünk ezzel az információval?

Persze az első kérdés az, hogy akarunk-e ezzel kezdeni valamit egyáltalán. Az “agglegény” típus valószínűleg nem, mert nem az ő problémája. Ő az a MGTOW-n belül, akit nem hat meg a társadalom hozzáállása, hanem a saját életét éli a saját szabályai szerint (sok MGTOW számára ez az elérendő cél). Ez a poszt nem nekik szól.

Másoknak tök mindegy, hogy milyen nemzetiségű/rasszú emberből mennyi van. Egyéb emberek számára kimerül annyiban az egész, hogy ők tisztességesen adóznak, azt adja oda a kormány a rászorulóknak, akiknek amúgy is sok gyereke van, és hagyják már őt békén a szaporodással!

Az emberek gyakran hibáztatják ezért a helyzetért az anyagi helyzetet, a mindenkori kormányt, a nemi egyenjogúság hiányát, a családot alapítani nem akaró férfiakat, mindent és mindenkit, kivéve, akinek ténylegesen van köze a gyerekszüléshez: a nőket. Figyelmen kívül hagyják a tényeket, mivel az igazság túl fájdalmas: a női nem az oka a fogyásnak. Honnan veszem mindezt? A valódi világból!

Meg kell nézni, hogy mi a helyzet ott, ahol az emberek megállás nélkül szaporodnak! Mindegyik helyre jellemző a szörnyű iskolázottság, a nők és anyák elnyomása, hogy a fogamzásgátlás hiányáról ne is beszéljünk… de, beszéljünk! Afrikában ugyanis megfigyelték, hogy a női iskolázottság növelésével a termékenységi ráta zuhanásnak indult! Teljesen logikus egyébként: a nők minél több időt töltenek az iskolapadban, annál kevesebb idejük marad a gyerekszülésre, és minél iskolázottabbak, annál inkább gondolni fognak a fogamzásgátlásra. Ha egy nő diplomáért hajt, és utána dolgozik még egy jó pár évet, akkor a legtermékenyebb (16-23) éveit “elfecsérli” másra, ezzel szemben a 8 általánost éppen befejező 25 éves korára számos gyereket is világra hozhatott, főleg, ha nem is hallott a védekezésről, de ha hallott is, akkor sem tartja fontosnak (vagy bűnként tekint rá).

A férfiak iskolázottságának és korának itt nincs szerepe, hiszen egy férfi rengeteg nőt is teherbe ejthet, mivel a nő a szűk keresztmetszet a szaporodás terén (pár óra vs. 9+ hónap, már ami a gyerekcsinálást illeti), ráadásul a férfi termékenysége jóval tovább tart, mint a nőé.

Felmerül a kérdés, hogy a gyerekek felnevelését hogyan és miből kellene megoldani. A válasz természetesen nem az, hogy segélyből (bár itthon ez a divat), hanem meg kell nézni, hogy a szegényebb országokban hogyan történik mindez.

Persze, hogy nem lesz könnyű, vagy kellemes. Persze, hogy sokan nem hajlandóak lemondani eddigi életkörülményeikről, ekkora áldozatot hozni a népért (én sem, többek között). Persze, hogy ha az emberi jogokat megnyirbálja az akkori kormány a születési ráta javítása érdekében, akkor nem lesznek népszerűek, és kiszavazzák őket legközelebb, hogy utána az új kormány visszaállítsa a korábbi állapotot. Léteznek alternatívák, de ezeket dolgozzák ki azok, akik érdekeltek mindebben.